11. remember
annyira szeretném a hétvégi bulik hangulatát fent tartani egész héten. és nem is csak az alkoholról beszélek. hanem arról,hogy olyankor az embere kikapcsol, elzár mindent és csak a most, a pillanat számít. most is nagyon visszavágyódom a szombat estébe. fárasztó az iskolára gondolni, arra,hogy mit kell még tenni és azt hogyan. vasárnap este óta nonstop tanulok az évvégi témazárókra és fáj. istenem.
és aggaszt a hétvégi sütögetős program is. annyira azt látom,hogy senki nem akarja pedig szerintem pont most fontos lenne annyi elhalasztás után megtartani. KT számít ránk, és most lesz a születésnapja. és tényleg. mintha mindenki elfelejtette volna az elmúlt éveket, mert hirtelen fontosabb lett egy buta koncert vagy az érettségi (amire tudjuk,hogy aznap senki sem fog készülni , csak a szánk jár). könyörgöm emberek, hát nem esne jól neki ha meglepnénk a jelentlétünkkel?! nem értem akkor miért sírt harmincnyolc ember abban a pincében. lehet,hogy túlzásokba esek de nekem KT mindig is egy apafigura volt és annyira hiányzik és annyira sajnálom ,hogy ez történt vele/velünk.
annyira emlékszem az utolsó napra, egy újabb unalmas földrajz óra. szomorúan jött be az osztályba és nem tudtuk mi lehet. egykedvűen leadta az anyagot és óra végén bejelentette,hogy ez volt az utolsó és elment. tejóég az a döbbenet. a következő két napot végig bőgtem. hiányzott. hiányzik.
mennyire imádnám ha mégis mindenki ott lenne most, felköszöntenénk és buliznánk egy jót…
ez a nyár első napja. egyszer boldog leszek. tudom.
